Válasz Szutor Ferenc reklámblokkolással kapcsolatos posztjára

Ferenczy Péter, 2016-09-15

2016 szeptemberében járunk. Túlvagyunk néhány fázison az online reklámozás történelmében, erről lehet olvasni sokat, de mindenkinek megvan a saját benyomása róla. Az enyém ez:

Kezdetben vala az ősleves, a tartalom közé lépten-nyomon, jobbról-balról beszúrt bannerek, linkek. Blink tagek! Aztán a flash. Aztán az interstitialek, lásd Forbes “Message of the Day”, ami a legátlátszóbb ürügy arra, hogy megakassza a gondolatmenetet, ami a cikk elolvasására készül.

Én még az interstitialek előtt találkoztam az adblock jelenségével, és olyan érzés volt, mint ha egy csendes zöld oázisba érkeztem volna. Végre azt látom a böngészőmben, amit igazán szeretnék! Mintha kitakarítottak volna a képernyőmön, és ezzel egyidőben a retinámon.

Ezután indult be igazán az innováció a reklámozás terén. Videóreklámok youtubeon! Napszemüvegreklám a napszemüveges profilképem mellett facebookon! Keresési találatra hasonlító (endemic) hirdetések a google találataim közt! Ez a fajta találékonyság embertársaimtól egyszerre töltött el büszkeséggel, és egyfajta borzongással. Borzongással, mert kezdtem sejteni, hogy valami óriási félreértés áldozatai vagyunk.

A borzongás émelygéssé akkor fokozódott, amikor az AdBlock Plus 2011-ben meghirdette az Acceptable Ads programot.

Ferenc, te és én nem értünk egyet, amikor azt állítod, hogy aki reklámot blokkol, az lop.

Figyelj, én informatikus vagyok. Számomra a web több, mint tartalomhordozó felület. Látom nem csak a színét, hanem a fonákját is - hogyan nyit a böngészőm egy TCP kapcsolatot a szervered 80-as portjára, hogyan küldi el a HTTP GET requestet, milyen headereket tesz bele. Látom, hogy a szervered hogyan válaszol 200 OK-val, vagy 404 Not Found-dal. Látom, hogy ami számodra ügyesen megdesignolt színes-szagos tartalom, az a valóságban csak szöveg, főleg gépek számára írt, de emberi szemmel is nagyon jól értelmezhető szöveg. Instrukciók arra, hogy ha valaki szeretné, rekonstruálni tudja a szépen megdesignolt tartalmat. Kirajzoltatni a saját képernyőjére.

Látom azt is, amikor az általam elolvasni próbált cikk két bekezdésének a kódja közt ott van az X nyelviskola fizetett hirdetése, amit az Y reklámügynökség preparált készre. Ez is mind csak szöveg.

És a szövegnek van egy olyan tulajdonsága, hogy akkor olvasom el, amikor kedvem tartja. Akár soha. Ha nagyon szeretnéd, hogy elolvassam, talán akkor se fogom elolvasni. És ezt neked tudnod kéne, mert különben a fejedet fogod csak a falba verni, magadat hibáztatva.

De Ferenc, te semmit nem rontottál el, amikor nem olvastam el a nyelviskola hirdetését. Egyszerűen csak kurvára nem érdekel.

Minden hatásvadászat nélkül, tiszta lelkiismerettel tudom állítani: nem lopok, amikor reklámot blokkolok. Értem én, hogy milyen szép üzleti modell az, hogy nem pénzzel, hanem az időmmel és a figyelmemmel fizetek a tartalomért. Isten látja lelkem, még tetszik is. De ezt nem lehet kikényszeríteni senkiből! Nem lehet emberek figyelme fölött rendelkezni, ha megfeszülsz se, és nem azért, mert én azt mondtam, hanem azért, mert ilyen az emberi természet.

Mit szólnál ahhoz, ha holnap piacra dobnám az okosszemüvegemet, ami ha képernyő előtt ülök, kitakarja a szemem elől a képernyőn látott reklámokat? Tolvajnak neveznéd a vásárlóimat, engem meg bűntársnak? Rendőrt hívnál mindannyiunkra?

Ha igen, akkor félreérted, hogy miről szól a reklámblokkolás. Nem arról, hogy megrövidítsek akárkit. Vannak oldalak, vannak felületek, ahol fizetni kell a tartalomért. Vannak ezek közül olyanok, ahol fizetek is. Vannak olyan oldalak is, ahol nem is kell fizetni, csak lehet, jószántadból, támogatásként! Ezek közül is vannak olyanok, ahol fizetek!

És akkor ott vannak a Facebookhoz, Forbeshoz hasonló tartalomszolgáltatók. (Ezen a ponton szúrom közbe, hogy míg a Forbes saját tartalmat gyárt, a Facebookon a barátaim gondolataiért, nyaralós fotóik megtekintéséért gondolja Mark Zuckerberg adekvátnak a képernyőm pixeleinek túszul ejtését.) Itt nincs lehetőségem fizetni, viszont háborút indítanak ellenem, ha magamnak szeretném eldönteni, hogy mit engedek be a fejembe.

Nem bánom, háborúzzon, aki szeretne. Ez a háború ugyanis valójában az emberi természet, a biológiai, kémiai, fizikai törvények ellen zajlik, az azt vívók fejében. A hozzám hasonlók fejében pedig továbbra is csak annyi lesz, amennyit beengedünk.